Van néhány elterjedt tévhit, félreértés és hamis információ, ami félrevezetheti a Bhutánba vágyó utazót. Ezeket szeretnénk cáfolni:
TÉVHIT: Bhutánba nehéz bejutni, nehéz vízumot szerezni, sok időbe telik, vagy, hogy a bejutó turisták száma limitált.
VALÓSÁG: Bhutánba nincsenek adminisztratív kvóták, minden turista megkapja a vízumot, pár nappal azután, hogy a pénze megérkezett Bhutánba. A beutazó turisták éves száma államilag nem korlátozott. A bejutás korlátja a kötelező napidíj (200/250 dollár) és az adott időpontban berepülő járatokon elérhető helyek száma (ha nem közúton érkezik az ember Indiából).
TÉVHIT: A bhutáni vízum drága, 200/250 USD naponta.
VALÓSÁG: A bhutáni vízum 40 USD fejenként és utanként. Az említett 200 vagy főszezonban 250 dollár az nem vízumdíj, hanem államilag megszabott minimum napidíj (daily tariff)). Ezt a napidíjat annyiszor kell kifizetni, ahány éjszakát a Királyságban töltünk. Ha egyedül utazunk, akkor erre még rájön naponta 40 dollár. Ha ketten, akkor fejenként 30 dollár. Ugyanakkor, ebben a napidíjban minden benne van: utazás terepjáróval vagy kisbusszal, sofőr, helyi idegenvezető, szállások legalább 3 csillagos hotelekben, napi három étkezés, napi 65 dolláros hozzájárulás az ingyenes oktatáshoz és egészségügyhöz, útdíjak, belépők, adók, még palackos víz is az egész úton. Magyarán, a helyszínen már csak akkor fizetünk, ha alkoholt rendelünk vagy magasabb kategóriájú hotelben szeretnénk megszállni.
TÉVHIT: A magas napidíj luxus szállást jelent. Vagy pont fordítva: a magas napidíj ellenére a szállások gyengék.
VALÓSÁG: A főszezonban (márc-máj, szept-nov) 250 dolláros napidíj 3-csillagos, standard hoteleket jelent. Az ilyen hotelek általában jó minőségűek, viszonylag új építésűek, tágas szobákkal, meleg vízzel, fűtéssel, de ugyanakkor jelentős eltérés lehet közöttük az elhelyezkedés, a színvonal, a kiszolgálás terén. Fontos, hogy jó helyismerettel a legjobb hoteleket időben lefoglaljuk. Aki ennél még színvonalasabb, 4-5 csillagos szállásra vágyik, annak még rá kell fizetnie a napidíjra.
TÉVHIT: Egyénileg, saját költségen be lehet utazni Bhutánba, úgy mint Nepálba vagy Indiába.
VALÓSÁG: Egyénileg, pl. hátizsákos turistaként, nem lehet beutazni Bhutánba. Ehhez mindig, akkor is ha csak egyedül utazik valaki, be kell kapcsolni egy helyi utazási irodát, amelyik előre, az utassal egyeztetve, összeállítja a programot és a helyszínen idegenvezetőt és sofőrt biztosít. Minden esetben ki kell fizetni a kötelező napidíjat, sőt ha valaki egyedül van vagy ketten, akkor még 30-40 dollár napi felárat is kell fizetni.
TÉVHIT: Biztonságosabb nepáli vagy indiai utazási irodán keresztül beutazni.
VALÓSÁG: Nem, pont ellenkezőleg. Sajnos, nem egyszer megtörténik, hogy valaki nepáli vagy indiai utazási irodának utalja előre a pénzt és átverik, eltűnnek. De ha ez nem is történik meg, akkor is felesleges bekapcsolni ezeket az irodákat, mert Bhutánba számos megbízható utazási iroda működik, jól beszélnek angolul, és a külföldi irodák is velük dolgoznak. Felesleges még egy, sokszor kockázatos, lépcsőt beiktatni
TÉVHIT: Bhutánba csak kis csoportok utaznak.
VALÓSÁG: Sajnos, nem csak. Sok olyan hirdetést látni, hogy egy bhutáni útnál a meghirdetett csoport 20 vagy több fős. Ez szerintünk túl nagy csoport Bhutánhoz. Az ideális csoport 10-15 fős. Mi ennyien szoktunk utazni. Ha ennél nagyobb a csoport, lehet, hogy be sem fér a templomba.
TÉVHIT: Bhután érintetlen, nincsenek turisták.
VALÓSÁG: Bhután nem minden része olyan, ahol kevés a turista, a modernitás nincs jelen. Ma már főszezonban jelentős számú turista van a nyugati országrészben, főleg a vallási fesztiválok idején: Paro, Thimphu, Punakha völgyekben. Thimphu ma már kb. 150 ezres város, az országban szinte mindenütt van elektromos áram és mobil szolgáltatás, ebből következően internet hozzáférés. Az ázsiai középosztály megerősödésével egyre több a kínai és indiai turista. Jó, ha olyan vezetővel megyünk, aki tudja mikor és merre érdemes menni, hogy elkerüljük a sokaságot.
TÉVHIT: Magyar, nepáli vagy indiai utazási iroda nélkül nem lehet megszervezni egy bhutáni utat.
VALÓSÁG: Bárki, aki tud angolul, direktbe kapcsolatba léphet egy bhutáni utazási irodával, amelyik megszervezi az útját, intézi a vízumot, a bhutáni berepülést, és beutaztatja. Nincs szükség külföldi irodára.
TÉVHIT: Egy más országban bevált magyar idegenvezető, aki soha vagy csak rövid időt töltött Bhutánba, kiváló vezető lesz.
VALÓSÁG: Bhután nagyon speciális és ma napig kevésbé ismert hely. Van egy határa, hogy mit tud megmutatni egy csekély helyi tapasztalattal rendelkező vezető, aki rá van utalva a bhutáni idegenvezetőre. Így nem egyszer a bejáratot turistautakon halad a csoport, azt hallják, amit a helyi idegenvezető mond, helyiekkel nem igazán érintkeznek, és pont az vész el, amitől Bhután más. Érdemes olyan vezetővel menni, aki ismer és bemutat helyi embereket, lehetőséget teremt az interakcióra, arra hogy belelássunk a bhutáni hétköznapokba. Illetve letérjünk a bejáratott ösvényekről, hogy személyre szabott programot kapjunk.
TÉVHIT: Bhutánt meg lehet nézni 3-4 nap alatt, mert kicsi.
VALÓSÁG: Sajnos 3-4 nap nem elég arra, hogy igazán elmerüljünk Bhutánba. Sőt, ha rövid időre megyünk, akkor pont a lényege vész el: a nyugalma, a máshol nem érezhető jótékony „flow”, áramlás, a helyiekkel való beszélgetés, iszogatás, nevetés, vagy egy kolostorban eltöltött hosszabb meditációs vagy merengős idő. Minél több időnk van, annál keletebbre tudunk eljutni, ahol már kevés a turista és még élnek az ősi hagyományok, életmódok. Mi úgy állítjuk össze a programot, hogy legalább 10 napot töltsünk Bhutánba, nem rohanva, átadva magunkat a helyi ritmusnak.
TÉVHIT: Nincs szükség akklimatizációs időre Bhutánban, rögtön az érkezés másnapján könnyen lehet túrázni vagy fel lehet menni a Tigrisfészek Kolostorhoz.
VALÓSÁG: A bhutáni reptér 2300m magasan van és utunk során kb. ezen a magasságon tartózkodunk. De amikor kelet felé haladunk (Thimphu, Punakha, Phobjika) több 3000m magasan fekvő hágón haladunk át, illetve Phobjika völgy vagy a Tigrisfészek Kolostor is 3100m magasan fekszik. A magasság miatt a legtöbben az első napokban már kis sétától is kimerülnek, nem beszélve a kiadósabb gyalogtúráktól, nehezen veszik a levegőt, ritkábban előfordul, hogy fáj a fejük vagy rosszul érzik magukat. Sajnos, egyes irodák rövid utakat kínálnak Bhutánba és nem egyszer érkezés után nem sokkal mennek fel a Tigrisfészekhez, ami igen kimerítő. Ezzel szemben mi az évek alatt összeállítottunk egy túra programot, ahol a szervezetünk hozzá tud szokni a magassághoz. Először néhány napot töltünk a „csak” 1400 méteren fekvő Katmandu-völgyben, majd Bhutánban fokozatosan haladunk kelet felé, csak könnyebb gyalogtúrákat teszünk, és csak több, mint egy hét elteltével megyünk fel a Tigrisfészek Kolostorhoz, vagy alszunk 3800m magasan. Így sokkal jobban tudjuk élvezni és értékelni mindazt, amit Bhután számunkra tartogat.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK BHUTÁNI UTAZÁSRÓL: www.bhutantour.hu