Bhután

IMG_0719 - Version 2

„Happiness is a place.” „A boldogság helyhez kötött” – állítja Bhután turisztikai szlogenje, és természetesen azt sugallja, hogy ez a hely nem más, mint Bhután. A vonzó reklám ellenére Magyarországon és a világ sok más országában kevesen tudják a Bhutáni Királyságot elhelyezni a térképen. Az elzártság, a távolság és a turistákat érintő magas napidíj miatt még kevesebben jártak ott. Pedig csodálatos és különleges ez a szerethető kis ország, a Himalája lejtőin, beszorítva a két óriás: Kína és India közé. A szinte érintetlen természet itt éppúgy jelent hófehér gleccsereket, tiszta vizű rohanó folyókat és a világ legmagasabb meghódítatlan hegycsúcsait, mint kedvező klímájú, termékeny völgyeket, több ezer növény- és állatfajt, szubtrópusi dzsungelt. Az idetévedt szerencsés utazót emellett egy meglepő és veszélyes repülőtér, impozáns kolostorerődök, több ezer buddhista kegyhely, évszázados hagyományokat őrző apró települések, kedves és tiszteletreméltó emberek, vagy a magyar ízlésnek is igen csípős csilipaprikás ételek várják. És valami furcsa elnevezésű fejlesztési politika: a Bruttó Nemzeti Boldogság

A 780 ezer bhutáni megközelítőleg fél magyarországnyi, nagyon eltérő magasságú és klímájú területen él, és közel húsz nyelven beszél. Az Ázsiában szokatlanul gyéren lakott ország 70%-át erdő borítja, amely olyan különleges és védett állatoknak ad otthont, mint a hópárduc, a vörös panda, a bengáli tigris, vagy az ország nemzeti állata, az állattanilag besorolhatatlan takin, amelyet a legenda szerint mágikus erejével egy buddhista vándortanító rakott össze egy kecske és egy tehén csontjaiból. Az ország évszázadokig szinte teljesen el volt zárva a külvilágtól, még az angolok sem tudták gyarmatosítani, így nagyrészt kimaradt a 20. század radikális gazdasági és társadalmi változásaiból. A királyságban az 1950-es években még feudális viszonyok uralkodtak. Nem volt modern ipar, aszfaltúthálózat, közoktatási rendszer, papírpénz, és a lakosság túlnyomó része távoli, elzárt kistelepüléseken, elektromos áram nélkül, robot és terményadó sújtotta, analfabéta földművesként élt. Csak 1999-ben vezették be az internetet és a televíziót, 2008-ban a parlamentáris demokráciát, s ezek a változások a sikeres közoktatási rendszerrel, az angol nyelv elterjedésével és a gyors városfejlődéssel fenekestül forgatták fel Bhután tradicionális társadalmát.

IMG_9686Sokan Bhutánt a boldogsággal, a sosem volt érintetlen, ideális és harmonikus buddhista királysággal azonosítják. Képzeletükben ez az ország az utolsó Sangri-la, a tökéletes himalájai paradicsom, ahol az ember önmagára és lelki békére lelhet. Ezt az érzetet táplálja az a tény, hogy Bhután a világ egyetlen országa, amelynek királya és kormánya – az alkotmányban is deklaráltan – azért dolgozik, hogy a bhutáni emberek boldogok, illetve még boldogabbak legyenek. Az általuk kialakított Bruttó Nemzeti Boldogság koncepció lényege, hogy egy ország fejlődése nem csak anyagi javakban, termelésben és fogyasztásban, azaz nem csak a GDP-mutatóval mérhető.

Az ország sok más szempontból is figyelemreméltó hely. Bhután a tibeti eredetű vadzsrajána, avagy tantrikus buddhizmus egyik utolsó és legfontosabb központja a világon, olyan meseszerű, ködbe burkolódzó zarándokhelyekkel, mint például a 3100 méter magasan a meredek sziklákra tapadó, „égi hajszálakon függő” Tigrisfészek Kolostor. A kormányhivatalokban, az iskolákban és a kolostorokban a helyieknek kötelező a nemzeti viselet: férfiaknak a kimonószerű gho, nőknek pedig az elegáns kira. Az ingyenes egészségügyi rendszerben egymás mellett él a modern nyugati típusú és az évszázados tapasztalatokon alapuló helyi természetgyógyászat, és ha szükséges, az állampolgárok külföldi gyógykezelését az állam fizeti.

IMG_0886Mindezt tovább fűszerezi, hogy a bhutániak a hihetetlenül erős csilipaprikát nagy mennyiségben alapzöldségként fogyasztják; hogy a mindenütt szabadon növő tudatmódosító kendert a közelmúltig csak az étvágytalan disznók etetésére használták; és hogy a gonosz szellemeket házakra festett, sokszor ember nagyságú falloszokkal tartják távol.

Bhután azonban nem csak egy egzotikus ország, hanem a világ legfiatalabb parlamentáris demokráciája is, alkotmányos monarchia, ahol a békés átmenetet már két sikeres választás legitimálta – annak ellenére, hogy a király adta demokráciából eleinte nem kért a nép, inkább ragaszkodott szeretett királyához és az általa megteremtett békés, kiegyensúlyozott és kiszámítható világhoz. Az ország jelenlegi, sorban az ötödik királya a harmincöt éves Jigme Khesar Namgyel Wangchuck, akinek javára apja, páratlan módon, önként lemondott a trónról. A fiatal és jóképű király néhány éve feleségül vette élete szerelmét, a királyi légitársaság egyik pilótájának a lányát. A hazájában és Ázsia sok országában egyaránt népszerű ifjú pár az esküvője után nem sokkal Londonban, személyesen üdvözölte a Magyar-Bhutáni Baráti Társaság megalakulását. – Részletek Valcsicsák Zoltán: Álmomban Bhutánban ébredtem c. könyvéből (www.bhutankonyv.hu).

Ha szeretne többet megtudni Bhutánról, iratkozzon fel a hírlevelünkre, látogasson el a rendezvényeinkre, nézze meg a Facebook oldalunkat, támogassa munkánkat vagy lépjen be a tagjaink közé!

TÉVHITEK ÉS CÁFOLATOK BHUTÁNRÓL

Van néhány elterjedt tévhit, félreértés és hamis információ, ami félrevezetheti a Bhutánba vágyó utazót. Ezeket szeretnénk cáfolni:

TÉVHIT: Bhutánba nehéz bejutni, nehéz vízumot szerezni, sok időbe telik, vagy, hogy a bejutó turisták száma limitált.
VALÓSÁG: Bhutánba nincsenek adminisztratív kvóták, minden turista megkapja a vízumot, pár nappal azután, hogy a pénze megérkezett Bhutánba. A beutazó turisták éves száma államilag nem korlátozott. A bejutás korlátja a kötelező napidíj (200/250 dollár) és az adott időpontban berepülő járatokon elérhető helyek száma (ha nem közúton érkezik az ember Indiából).


TÉVHIT: A bhutáni vízum drága, 200/250 USD naponta.
VALÓSÁG: A bhutáni vízum 40 USD fejenként és utanként. Az említett 200 vagy főszezonban 250 dollár az nem vízumdíj, hanem államilag megszabott minimum napidíj (daily tariff)). Ezt a napidíjat annyiszor kell kifizetni, ahány éjszakát a Királyságban töltünk. Ha egyedül utazunk, akkor erre még rájön naponta 40 dollár. Ha ketten, akkor fejenként 30 dollár. Ugyanakkor, ebben a napidíjban minden benne van: utazás terepjáróval vagy kisbusszal, sofőr, helyi idegenvezető, szállások legalább 3 csillagos hotelekben, napi három étkezés, napi 65 dolláros hozzájárulás az ingyenes oktatáshoz és egészségügyhöz, útdíjak, belépők, adók, még palackos víz is az egész úton. Magyarán, a helyszínen már csak akkor fizetünk, ha alkoholt rendelünk vagy magasabb kategóriájú hotelben szeretnénk megszállni.


TÉVHIT: A magas napidíj luxus szállást jelent. Vagy pont fordítva: a magas napidíj ellenére a szállások gyengék.
VALÓSÁG: A főszezonban (márc-máj, szept-nov) 250 dolláros napidíj 3-csillagos, standard hoteleket jelent. Az ilyen hotelek általában jó minőségűek, viszonylag új építésűek, tágas szobákkal, meleg vízzel, fűtéssel, de ugyanakkor jelentős eltérés lehet közöttük az elhelyezkedés, a színvonal, a kiszolgálás terén. Fontos, hogy jó helyismerettel a legjobb hoteleket időben lefoglaljuk. Aki ennél még színvonalasabb, 4-5 csillagos szállásra vágyik, annak még rá kell fizetnie a napidíjra.


TÉVHIT: Egyénileg, saját költségen be lehet utazni Bhutánba, úgy mint Nepálba vagy Indiába.
VALÓSÁG: Egyénileg, pl. hátizsákos turistaként, nem lehet beutazni Bhutánba. Ehhez mindig, akkor is ha csak egyedül utazik valaki, be kell kapcsolni egy helyi utazási irodát, amelyik előre, az utassal egyeztetve, összeállítja a programot és a helyszínen idegenvezetőt és sofőrt biztosít. Minden esetben ki kell fizetni a kötelező napidíjat, sőt ha valaki egyedül van vagy ketten, akkor még 30-40 dollár napi felárat is kell fizetni.


TÉVHIT: Biztonságosabb nepáli vagy indiai utazási irodán keresztül beutazni.
VALÓSÁG: Nem, pont ellenkezőleg. Sajnos, nem egyszer megtörténik, hogy valaki nepáli vagy indiai utazási irodának utalja előre a pénzt és átverik, eltűnnek. De ha ez nem is történik meg, akkor is felesleges bekapcsolni ezeket az irodákat, mert Bhutánba számos megbízható utazási iroda működik, jól beszélnek angolul, és a külföldi irodák is velük dolgoznak. Felesleges még egy, sokszor kockázatos, lépcsőt beiktatni


TÉVHIT: Bhutánba csak kis csoportok utaznak.
VALÓSÁG: Sajnos, nem csak. Sok olyan hirdetést látni, hogy egy bhutáni útnál a meghirdetett csoport 20 vagy több fős. Ez szerintünk túl nagy csoport Bhutánhoz. Az ideális csoport 10-15 fős. Mi ennyien szoktunk utazni. Ha ennél nagyobb a csoport, lehet, hogy be sem fér a templomba.


TÉVHIT: Bhután érintetlen, nincsenek turisták.
VALÓSÁG: Bhután nem minden része olyan, ahol kevés a turista, a modernitás nincs jelen. Ma már főszezonban jelentős számú turista van a nyugati országrészben, főleg a vallási fesztiválok idején: Paro, Thimphu, Punakha völgyekben. Thimphu ma már kb. 150 ezres város, az országban szinte mindenütt van elektromos áram és mobil szolgáltatás, ebből következően internet hozzáférés. Az ázsiai középosztály megerősödésével egyre több a kínai és indiai turista. Jó, ha olyan vezetővel megyünk, aki tudja mikor és merre érdemes menni, hogy elkerüljük a sokaságot.


TÉVHIT: Magyar, nepáli vagy indiai utazási iroda nélkül nem lehet megszervezni egy bhutáni utat.
VALÓSÁG: Bárki, aki tud angolul, direktbe kapcsolatba léphet egy bhutáni utazási irodával, amelyik megszervezi az útját, intézi a vízumot, a bhutáni berepülést, és beutaztatja. Nincs szükség külföldi irodára.


TÉVHIT: Egy más országban bevált magyar idegenvezető, aki soha vagy csak rövid időt töltött Bhutánba, kiváló vezető lesz.
VALÓSÁG: Bhután nagyon speciális és ma napig kevésbé ismert hely. Van egy határa, hogy mit tud megmutatni egy csekély helyi tapasztalattal rendelkező vezető, aki rá van utalva a bhutáni idegenvezetőre. Így nem egyszer a bejáratot turistautakon halad a csoport, azt hallják, amit a helyi idegenvezető mond, helyiekkel nem igazán érintkeznek, és pont az vész el, amitől Bhután más. Érdemes olyan vezetővel menni, aki ismer és bemutat helyi embereket, lehetőséget teremt az interakcióra, arra hogy belelássunk a bhutáni hétköznapokba. Illetve letérjünk a bejáratott ösvényekről, hogy személyre szabott programot kapjunk.


TÉVHIT: Bhutánt meg lehet nézni 3-4 nap alatt, mert kicsi.
VALÓSÁG: Sajnos 3-4 nap nem elég arra, hogy igazán elmerüljünk Bhutánba. Sőt, ha rövid időre megyünk, akkor pont a lényege vész el: a nyugalma, a máshol nem érezhető jótékony „flow”, áramlás, a helyiekkel való beszélgetés, iszogatás, nevetés, vagy egy kolostorban eltöltött hosszabb meditációs vagy merengős idő. Minél több időnk van, annál keletebbre tudunk eljutni, ahol már kevés a turista és még élnek az ősi hagyományok, életmódok. Mi úgy állítjuk össze a programot, hogy legalább 10 napot töltsünk Bhutánba, nem rohanva, átadva magunkat a helyi ritmusnak.


TÉVHIT: Nincs szükség akklimatizációs időre Bhutánban, rögtön az érkezés másnapján könnyen lehet túrázni vagy fel lehet menni a Tigrisfészek Kolostorhoz.
VALÓSÁG: A bhutáni reptér 2300m magasan van és utunk során kb. ezen a magasságon tartózkodunk. De amikor kelet felé haladunk (Thimphu, Punakha, Phobjika) több 3000m magasan fekvő hágón haladunk át, illetve Phobjika völgy vagy a Tigrisfészek Kolostor is 3100m magasan fekszik. A magasság miatt a legtöbben az első napokban már kis sétától is kimerülnek, nem beszélve a kiadósabb gyalogtúráktól, nehezen veszik a levegőt, ritkábban előfordul, hogy fáj a fejük vagy rosszul érzik magukat. Sajnos, egyes irodák rövid utakat kínálnak Bhutánba és nem egyszer érkezés után nem sokkal mennek fel a Tigrisfészekhez, ami igen kimerítő. Ezzel szemben mi az évek alatt összeállítottunk egy túra programot, ahol a szervezetünk hozzá tud szokni a magassághoz. Először néhány napot töltünk a „csak” 1400 méteren fekvő Katmandu-völgyben, majd Bhutánban fokozatosan haladunk kelet felé, csak könnyebb gyalogtúrákat teszünk, és csak több, mint egy hét elteltével megyünk fel a Tigrisfészek Kolostorhoz, vagy alszunk 3800m magasan. Így sokkal jobban tudjuk élvezni és értékelni mindazt, amit Bhután számunkra tartogat. (Fotó: Yeshey Dorji)


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK BHUTÁNI UTAZÁSRÓL: www.bhutantour.hu

4 hozzászólás “Bhután” bejegyzéshez

  1. 2016 február 5.én. megszületett az ötödik bhutani király fia. A herceg lesz a hatodik király. Bhutanban mindenki imádkozik a herceg és szülei hosszú életéért.

  2. Nem vagyok jó netező, amit leirtam, nem találom. Ujra kezdem.
    Elolvastam csaknem minden sorát a tájékoztatónak és arra jutottam, hogy ez az ország nem a mi Földünkön van. Náluk talán vége a harcnak,az ö,ldöklésnek tudják a boldogság helyét s aszerint élik életüket. ,De elindultak a ni zavaros életünk irányába van :net tévé és itt a modern világ. Vajon fog menni a régi életük? Ne hagyják el hitüket!

  3. 1941 ben a miskolci minorita nevelöimtöl hallotam elöször a lámahitvilágrol és azóta élek benne!!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..